Csendkapocs

Éviránytű

Éviránytű

Nagyon nagy tisztelettel mutatom be a YearCompasst saját szemszögemből, fogadjátok szeretettel:

img_20181206_140032.jpg

Az a helyzet, hogy nem emlékszem, hogyan is találtam rá, de 2016 decemberében töltöttem ki először. Meglepő volt számomra, hogy tényleg ott ültem mellette három-négy órát, úgyhogy jó volt a tipp, hogy "készíts egy teát magadnak". Elővettem a papíralapú és az elektronikus naptárat, és az idő háromnegyedét a 2016-os évembe alámerülve töltöttem. Meglepő volt, mennyi minden történt velem, mennyi mindenkivel találkoztam, mennyi mindent kitaláltam, mennyi mindenbe belekezdtem. Folyamatosan azt éreztem: ez tényleg mind idén volt? A folyamat, amin a feladatok végigvezettek, egyfajta meditatív állapotot idézett elő, jó volt válaszolni az egymás után következő kérdésekre. Ha jól emlékszem, vettem egy nagy levegőt, amikor átlapoztam a 2017-es év megtervezésére. Voltam már több célkitűző szemináriumon, és úgy voltam vele, ez aztán már tényleg könnyen fog menni. Mégis meglepetést okozott több kérdés, ráéreztem önmagamra, a vágyaimra, és arra, hogy mit szeretnék. És jó sok minden bekerült a füzetbe.

A legcsodálatosabb élmény, amit nem fogok tudni soha többet újra átélni, az egyik utolsó kérdés volt, ezt nem árulom el, hiszen bizonyára vannak, akik most állnak majd neki először. Ha kibírjátok, ne nézzétek meg a füzetet előre, és higgyétek el, egy év múlva is hatalmas élmény lesz kitölteni, a nagy részét úgyis elfelejtitek.

Tavaly a nyomtatott verziót kaptuk meg karácsonyra, és ugyanolyan élményekkel teli volt a kitöltés folyamata, szóval számunkra ez már hagyománnyá vált. Hiszem, hogy gyarapítani szükséges azokat a pillanatokat (akár teával, akár anélkül) az életünkben, amikor csak vagyunk és "nézünk ki a fejünkből". Ez lehet egy évértékelés és -tervezés, lehet heti rendszerességgel meditatív mozgás (Do-in vagy Jin jóga) vagy egy meridiánmasszázs. Amikor ott vagyunk és mégsem, amikor gondolkodunk és mégsem, amikor elengedünk, befogadunk, megfigyelünk. Csendben.

Erre nagyon jó lehetőség a YearCompass. +Tipp: tessék elővenni júliusban és kipipálni, ami megtörtént. Mert megtörténik, nálam dokumentálva van.

Éviránytű Tovább
64 nap Makko-ho és shiatsu terápia

64 nap Makko-ho és shiatsu terápia

64 nap telt el szeptember 4-e óta, amióta hetente járok Évához shiatsu terápiára. 64-szer végeztem el azóta reggelente a Makko-ho gyakorlatokat, eleinte jegyzetből, 10-15 perc alatt, ma már 5-6 perc ez minden reggel, és függő lettem. Tényleg elindul valami ilyenkor a testemben, és mivel kicsi hely elég hozzá, nem tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy ezt ne csinálnám meg, azt hiszem, egy életre szóló szokást sikerült elsajátítanom.

És a kezelések: hát itt volt MINDEN. Szó szerint. Volt csapkodás, hiszti, kibillenés, sírás, megnyugvás, mély csend, érzékelés, van önismeret és vannak vágyak. Hogy milyen létet szeretnék, hogy hogyan szeretnék élni, hogy milyennek szeretném érezni, érzékelni a testemet a mindennapokban. Amikor hetente eljársz terápiára, nagyon megváltozik az életed. Nem tudom, milyen hetente pszichológushoz járni, de a shiatsu megnyit, érzékennyé tesz, én ezt tapasztalom. Feljegyeztem magamnak, mikor mikre irányult a kezelés (meridiánok, szervek, vagy állapotok, mint türelem, nyugalom), és az is megvan a jegyzetemben, hogy mióta nincsenek csalánkiütéseim. Talán ez múlt el először. Aztán, illetve közben jött a nyugalom megtapasztalása, segített ebben a heti három óra Do-in gyakorlás is. Az a testi-lelki-szellemi állapot, amiben lehetőleg minél többet szeretnék ezentúl tölteni. És közben voltak azok az időszakok, amikor nem telt el úgy hét, hogy 5-6 napon (vagyis kb. minden nap) ne borultam volna ki valamin. Persze, a munka, persze, az élet, na de azért ennyire nem ismertem hullámzónak magamat. Szedtem én a Rhodiolint, volt, hogy reggel-este, és mellé a Stress Managementet (B-vitaminok) is, ezzel együtt át kell(ett) ezt élni, megtapasztalni, és kell folyamatosan. Hogy amikor már azt hiszem, túl vagyok a nehezén, akkor is jön a tehetetlenség, elragadnak az érzelmek, ugyanakkor közben már azt is észreveszem, hogy figyelem magam, hogy jön egy hang, hogy ez nem ÉN vagyok...

Nyolc hét után itt tartunk. Egy izgalmas utazás elején-közepén. A shiatsu képzésemnek valószínűleg szerves részeként egy "saját megélés" kurzuson veszek részt, közben gyakorolok én magam is, és figyelem-figyelem, mi történik hétről-hétre.

Ja, és a hasam. Írtam korábban, hogy feszes páncélt növesztettem a hasam köré, ami a hatodik és hetedik kezelésre engedett kicsit. Jólesett a harakezelés, és ez a szeptember eleji állapothoz képest nagyon jó érzés.

A legjobb az elmúlt 9 hétben: már nincsenek a viszketős kiütések és van egy mély nyugalom, egy biztonság, amit (újra) felfedeztem magamban

A legnehezebb az elmúlt 9 hétben: a szembenézés az érzelmeimmel

sun-3726030_1920.jpg

 

64 nap Makko-ho és shiatsu terápia Tovább
A lélekre is figyel

A lélekre is figyel

kv.jpgKiss Virág bikini fitnesz világbajnokkal tegnap négyszemközt is volt alkalmam beszélgetni a Forbes Flow-n. Do-in oktatóként az érdekelt leginkább, mennyire fontos számára a harmónia, tulajdonképpen fel sem merült bennem, hogy érhették már olyan dolgok az életben, ami miatt a testében a finomabb energiaminőségek vizsgálatára irányult volna a figyelme, hiszen olyan fiatal...43878250_2329669287067988_6180735213442695168_o.jpg

Nehezen tudtam megfogalmazni, mire is gondolok, de Virág nyitottan fogadta a kérdésemet és meglepően pontos választ adott. Elmondta, hogy versenyzőként folyamatos sportpszichológusi támogatás állt rendelkezésére. Kiderült, hogy amikor úgy döntött, a fitnesz, a mozgás lesz az élete, szüleivel el kellett ezt fogadtatnia, ami nem volt könnyű, ugyanakkor nem nehezítették meg a helyzetét, ők maguk is vállalkozók, már csak azt kellett kitalálni, hogyan lesz ebből vállalkozás. És amikor elindította a "szellemi terméke" értékesítését a honlapján keresztül, vagyis személyre szabott étrendet és edzésterveket kezdett értékesíteni, rá kellett jönnie, hogy amellett, hogy erre nagy igény mutatkozik, az embereket általában lelki problémák tartják vissza attól, hogy végigvigyék a Virág által javasolt változtatásokat. Így elvégzett egy Life Coach képzést, és fiatal korát meghazudtoló érzékenységgel tudja azt javasolni akár az első beszélgetéskor ügyfelének (ha ezt szükségesnek érzi), hogy először a lelki okokat beszéljék át, és csak utána jöjjön az étrend, a mozgás.

"2012 óta versenyzem bikini fitnesz kategóriában, ami a női testépítés legalsó kategóriája, ahol sportos, szépen kidolgozott, arányos testet kell bemutatni, mindezt úgy, hogy a versenyzők megőrizzék nőiességüket. Amikor versenyezni kezdtem, az volt az álmom, hogy egyszer hazavihessek egy kupát! A békéscsabai lány álma azóta többszörösen is valóra vált, és messzebbre jutottam, mint azt valaha is hittem!"

A békéscsabai lányból, aki eleinte "csak" egy kupát akart, először amatőr, majd 2017-ben profi versenyző lett. Nem elégedett meg a szponzori támogatással, tovább akarta adni a tudást, amit megszerzett. Felépítette saját brandjét, sportegyesületében amatőr versenyzőket készít fel versenyekre, a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége Sport és Életmód Bizottság alelnöke, az online szolgáltatásait igénybe vevőknek 90%-a hétköznapi ember. Virág emellett előadásokat, szemináriumokat tart országszerte, a közösségi médiában tudatosan magyar nyelven kommunikál, a magyar közönséghez szól.

"Engem úgy neveltek, hogy mindig az iskola volt az első, ha a jegyeim rendben voltak, mehettem sportolni. Ennek szellemében szereztem meg amerikai diplomámat Political Science and International Studies szakon, és vagyok záróvizsga státuszban jogi karon."

Virág személyében egy független, tudatos nőt ismertem meg, aki lépésről lépésre irányítja saját útját, nem fél segítséget kérni (levelet ír az első szponzor megszerzése érdekében), de nem adja ki a kezéből a gyeplőt: kivárja és keményen dolgozik azért, hogy saját erejéből tudja megvalósítani álmait. Október 9-én megnyílt honlapján a webshop, nekem a Rock Rose szett a kedvencem.

A lélekre is figyel Tovább
Indián asszony táncol

Indián asszony táncol

Az AVIVA torna többször betalált már az életembe, két nagyobb nekifutásom volt, először, amikor megtanultam, és néhány évvel később, amikor újrakezdtem. A mostani a harmadik alkalom. Nehéz leírni, mi is ez a torna, hiszen a 60-as, 70-es évek zenéire táncolunk-mozgunk, ami eleve ad egy vicces hangulatot a dolognak. Kívülről nem tűnik nehéznek, de nagyon kemény és nagyon megmozgat belül.

Találtam egy helyet és egy oktatót, ami és aki beleillenek a napirendembe és a gondolkodásomba. Mivel az AVIVA-t legalább kétszer érdemes megcsinálni egy héten, egyszer járok gyakorlásra és egyszer otthon teszem fel a zenéket. Utóbbi tényleg nagyon vicces, mert amíg a teremben négyen-öten vuduzunk (kicsit varázslós hangulata is van a dolognak), addig egyedül otthon... hát nem mondom, milyen, kell hozzá a lányok társasága. De megoldom és nagyon büszke vagyok magamra. A Do-in és a Pilates mellett egy nagyon jó mozgásformával egészült ki így a hetem, hiszen ebben keményen leizzadok és mellette a pulzusomat is felpörgeti.

És tegnap voltam gerinctornán, szintén időben, helyben és az oktató személyében hozzám passzoló órán, de erről majd legközelebb...

totem-pole-872357_1920.jpg

Indián asszony táncol Tovább
Terápiára járni (kár)?

Terápiára járni (kár)?

Ez a dal zümmögött a fejemben... És mindenkinek ajánlom a musicalt, a magyar produkciók gyöngyszeme, azt gondolom. De vissza a témához, szóval terápiára adtam a fejem. Kérdezhetnétek, hogy pszichológushoz járok-e. Hát nem. Miután meghoztam a döntést, hogy fél évet szüneteltetem a shiatsu tanulmányaimat, felkerestem azt a shiatsu gyógyászt, aki első pillanattól kezdve (valamikor 2002-2003-ban lehetett...) kezel, ismer, segít kisebb-nagyobb kihagyásokkal. A további tanulmányokat szüneteltetem ugyan, de mindezt azért teszem, hogy még közelebb kerüljek a shiatsuhoz. Belső hang súgta, hogy erre van igényem, hogy legyen egy heti fix órám magamra. Aztán persze szépen kiderült, hogy ez a kényeztetés meló is, és hogy a legjobb döntést hoztam meg... de ne szaladjunk ennyire előre.

flower-1884161_1920.jpg

Évával tegnap röpke fél óra beszélgetéssel behoztuk a majd egy éves kihagyást (amióta nem látott), majd következett egy egyórás kezelés. Mivel tudta, hogy az elhatározásom szilárd, és tényleg szeretnék karácsonyig hetente járni, azon túl, amit hallott tőlem (érzett, látott rajtam), azt is belegondolta a kezelés menetébe, hogy ez most egy hosszabb kezeléssorozat első eleme, lépése. Így meridiánkezelést nem kaptam, kaptam viszont egy profi haradiagnózist, majd egy jó kis "végtagleválasztást". Ezt én neveztem el így, mert tényleg ezt éreztem: mintha leszedte volna a törzsemről a tartozékokat, hogy az (és ezen belül a hasi terület) felszabadulhasson. Miután "helyükre" (vagyis valamilyen szinten a perifériára) kerültek a végtagok és a fejem, következhetett egy nagyon jóleső gerinc (kormányzó vezeték) kezelés.

A shiatsu és a Do-in sokban hasonlít egymásra, én a shiatsu közben is figyelek. Figyelem a bejövő gondolatokat, elcsípem és elengedem őket (mint amikor elseperjük a képernyőn jobbra a kéretlen levelet). Ilyenkor olyan érzésem van, mintha valami zavart okozna az áramkörben (ld. rászállt egy veréb a villanyvezetékre), egy pillanatra kiesem abból a tudatos és egyben pihentető megfigyelő állapotból, amibe Éva mozdulatai juttatnak. Ez csak egy-egy rezzenés volt tegnap, könnyen és gyorsan vettem észre és engedtem el a gondolatként bejövő képeket. Könnyű volt, mert ami ehhez képest történt, az egy egészen más síkon következett be: ott voltam a testemben, ahol épp érintést éreztem, ahol épp feszült vagy jól esett valami, vagy ahova kihatott a mozdulat hatása. Ez egy könnyed, figyelő állapot, nem kellett keresnem, erőltetnem, egyszerűen "beleestem" az ismerős érintés hatására. Ezért írtam, hogy hasonlít a shiatsu és a Do-in: a Do-inben a saját mozdulataink hatását figyeljük meg és érezzük át. Előnye, hogy kéznél vagyunk magunknak (Do-in gyakorlatot szinte bárhol bármikor tudunk végezni), hátránya, hogy nem mindent érünk el, nem tudunk olyan szakszerű mozdulatokat, amiket egy shiatsu gyógyász és nem mellesleg a Do-inban aktívan jelen kell lennünk, egyszóval csinálni kell. És egyedül vagyunk, vagy csoportban, mindkettőnek megvan a saját energiaminősége. A shiatsuban a gyógyász érted van ott, azért, hogy téged támogasson szelíden.

De hogy a kezelés menetének leírását folytassam, hihetetlen érzés volt, ahogy az egyes csigolyáim közötti-melletti részeknél hol feszültséget, hol jóleső érintést éreztem, és ahogyan ez kihatott a testem különböző, immár "helyükön" lévő pontjaira. A fejemben, a lábaimon, a karjaimon, és legfőképp a tenyerem felületén éreztem a bizsergést, az életet, az energiát. Ettől valami olyan jóleső állapotba kerültem, hogy alig tudtam megfordulni a hátamra, amikor Éva erre kért. Olyan volt ott feküdni a hasamon, mintha egy 3D-s mozaikkép készült volna belőlem, és a kép apró részei mind a helyükön zsizsegtek, de volt köztük egy kis távolság, és én bármelyikbe belebújhattam volna a figyelmemmel, ha akarok, és eközben ők mégis egyet, a testemet alkották. Mint egy boldog méhraj...

Szóval megfordultam. És akkor jött a feketeleves. Kaptam egy harakezelést, és feszült volt a hasam és Éva próbált ellazítani és megint feszült és megint lazított és kicsit megint befeszült, de aztán belazult, és ez így ment tovább, szépen lazulva-feszülve, szóval nem volt egyszerű. De kaptam közben segítséget: képeket, gondolatokat, érzéseket. Nem emlékszem pontosan hogy volt a vége, volt talán váll- és nyakkezelés, mindenesetre vége lett és megbeszéltük. És elmondta, mint csinált és visszajeleztem, mit éreztem. És lett házi feladat és jövő héten folytatjuk.

Hát valahogy így... Aki olvas, követ, követheti egy testkezelésen (bodywork) alapuló terápia folyamatát az elejétől a "végéig". A házi feladatom amúgy a Makko-ho gyakorlatok reggeli elvégzése, és közben a meridiánok követése gondolatban lefutásuk szerint a színükkel együtt. Hát igen, ehhez kellett az első szemeszter és most egy kis ismétlés, de belejövök ígérem. És aki eljön hozzám Do-inre, azzal gyakoroljuk együtt is ezeket.

P.s.: a haradiagnózissal konkrét terület (meridián) és a hozzá kapcsolódó funkciók, elem, minőségek problémájára tud ráérezni a gyógyász, nekem most főként a máj és mellette a lép volt ilyen terület. (Kezdőknek: fa és föld elem.)

Terápiára járni (kár)? Tovább
Találj valamit...

Találj valamit...

2002-2003 lehetett, amikor megtaláltam a www.shiatsu.hu oldalt az interneten. Igaziból az írás érdekelt már akkor is, a betűrajzolás és aztán ebből jött a kalligráfia, a japán kalligráfia és végül valahogy a japánon keresztül előjött ez az oldal. Legalábbis így emlékszem. Akkor még se a kalligráfiát, se a betűrajzolást nem próbáltam, de valahogy nagyon jól esett volna egy masszázs, csak nem tudtam, milyen ez a shiatsu.

36876742_1747706695320994_6954487354367148032_o.jpg

Felhívtam a honlapon található számot és Madocsai Eszter, az budapesti Iskola alapítója egy kedves tanítványához irányított, mondván, ő most nem tud több vendéget vállalni, de hívjam fel Jászberényi Évát. Elmentem az első alkalomra, péntek délután volt, onnan készültem hazautazni Szegedre a masszázs után. Akkoriban Éva az Ostrom utcában "rendelt". Emlékszem, magasra kellett másznom (alföldi lány vagyok), mármint az utcában, a lakás a földszinten volt egy sarki házban. Bent kellemes hűvös (talán nyár volt...) és nyugalom fogadott és Éva elmondta, hogy csak nyugodtan feküdjek, engedjem el magam, a légzésemet ő majd fogja figyelni, én ne irányítsam, csak pihenjek. A shiatsu gyógyász képzés vége felé lehetett ő akkor, vagy épp kezdő terapeuta volt, mindenesetre még az is rémlik, hogy 3500 forint volt egy alkalom, arra való tekintettel is, hogy ez még neki is gyakorló szakasz volt. Vagy ha rosszul emlékszem, majd ő kijavít.

Szóval elkezdődött valami olyasmi, amit addig még nem tapasztaltam. Tulajdonképpen az első kezelésekről kábé arra emlékszem, hogy elnyomott az álom, de valahogy úgy, hogy észleltem a szellőt, ami befújt az ablakon, hallottam az utcáról beszűrődő zajokat, kicsit talán ahhoz hasonlítható, amikor nyáron a kertben lefekszel egy plédre és semmit nem csinálsz, csak fekszel. Ehhez jött még a shiatsu, Éva keze, az, ahogy dolgozott rajtam (v.ö. bodywork), de ez sem volt az a fájdalmas dolgozás fajta, mintha mondjuk izmokra irányuló masszázst kaptam volna, attól meg különösen kényelmes és biztonságos volt, hogy ruhában voltam és még egy takaró is volt rajtam. A legfájdalmasabb pont mindig (és ma is) az volt, amikor szólt, hogy forduljak meg... És utána folytatódott a jó érzés. Tulajdonképpen olyan volt, mintha semmi nem történt volna az alatt az egy óra alatt.

De utána... ültem a villamoson a táskámmal, azt sem tudtam, hol vagyok. Mintha vastag vattarétegbe bélelve ültem volna, a közvetlen közelemben elhangzó szavak is csak távolról szűrődtek át, és a vonaton is folytatódott ez a bebéleltség érzés. Sokat kellett mindig pisilnom utána még erre emlékszem, és arra, hogy a kellemes bódultság órákig kitartott. Mélységes és végtelen nyugalmat éreztem. Még olyankor is (és igen, ez nálam többször is előfordult), amikor Éva mosolyogva megkért, hogy engedjem el a karom, majd ő csinálja, amit kell.

Utána mindig megbeszéltük, mit éreztem, meglepően sok visszajelzést tudtam neki adni arról, hogy mikor és mettől meddig bizsergett, hatott a jó érzés, hol volt különösen jó vagy miket kötött össze a testemben az érintése.

Ez a mai napig megmaradt, hiszen több-kevesebb kihagyással rendszeresen jártam-járok hozzá azóta is.

Találj valamit... Tovább
Egy nehéz nap délutánja

Egy nehéz nap délutánja

Van olyan, amikor semmi nem akar összejönni. Feltöri a lábad az új cipő, ezer dolgod lenne, de tíz másikat csinálsz, mert az a “fontos”. Közben gyötröd magad az ezer miatt, ami tényleg fontos.
Egy ilyen napra beszéltük meg munka utánra a kölcsönös shiatsu gyakorlást Sz-vel.

hut-3374201_1920.jpg

A kulcsért vissza kellett fordulni (neki), a cipő törte a lábat (nekem), a villamos műszaki hibás volt (neki), nem járt (nekem), valahogy csak odaértem. Ő hasonlóan felpörögve, még a munkahelyi dolgok hatása alatt, szóval a gyakorlást én, a pihenést ő kezdte. … 45 perc múlva cseréltünk (a vonat miatt a mobilom ébresztője jelzett, épp az utolsó érintésnél – igen, ez a neve a shiatsuban a zárásnak és ilyen az az érzés, amikor “időben vagy”). … A következő háromnegyed órát nem tudom, hol töltöttem, de biztos nem abban a IX. kerületi lakásban. A tudatom (lelkem? szellemem?) valahol egészen mélyen járt, egy olyan fokú pihenésben, ami egyszerre bizsergető és andalító, amiből nem akarsz felkelni, még akkor sem, ha indul a vonat… És kit érdekel a vonat, majd megyek egy óra múlva.

Igaz, gyakoroltam az elmúlt 4 hétben. Igaz, nem túl sokat, és volt 20 nap kihagyás. De nagyon hiányzott az, hogy én is kapjak kezelést.
Hát megkaptam. És újra megbizonyosodtam arról, hogy az életben a lényeg, hogy JÓ KEZEKBEN legyél. És arról is, hogy EZ az az érzés, amit látok a társam arcán, amikor befejezem a gyakorlást, és nem mozdul, és mosolyog, és alig akar “visszatérni”.
A múltkor azt tanultuk, hogy ez az állapota az idegrendszernek (a paraszimpatikus) az ember alapállapota (kellene, hogy legyen). Hogy tudjunk ütni (vagy futni), amikor tényleg kell.

Te mennyit ütsz és futsz? És milyen gyakran érzel valamit a “parából”?

Egy nehéz nap délutánja Tovább
Shiatsu: egy konkrét példa

Shiatsu: egy konkrét példa

Sokan kérdezik, amióta (újra) elkezdtem a shiatsu tanulmányokat, hogy mi is ez. A gyakorlásról jegyzőkönyv készül, álljon most itt a mai, természetesen a társam engedélyével.

rustic-3441673_1920.jpg

A. második alkalma, három héttel ezelőtt volt az első, közben 5 gyakorlásom volt. Kicsit a derekát fájlalja. A kezelés elejét elnyújtom, 2-3 lélegzetvételig kitartom a pont- és tenyérnyomásokat, jelzi, hogy a derekán a keresztirányú nyújtás jól esik.

Figyelek a ringatásra, az is sikerül, ha nem ragaszkodom a kezeim folyamatos együttmozgásához. A jobb kezemmel ringatom a keresztcsontjánál és ebbe az ütembe illeszkednek a bal tenyerem, majd a harántujjaim mozdulatai. A jobbal csak akkor kísérem, amikor a bal viszi a ringatást biztosan. A háta középső részét érzem jitsunak, és számtalanszor van olyan érzésem, hogy a kyo-bb helyeken megmozdul a kezem alatt valami és dagad mint a dunna vagy a kelt tészta.

A lábán is lassú mozdulatokkal, hosszú kitartásokkal haladok, nem baj, most ez a fontos. Teljesen elalszik, úgy érzem. Majdnem én is elalszom, még most is a mélységes nyugalmat érzem, pedig több mint fél órája, hogy befejeztük. A karkezelések rövidebb ideig tartanak, a nyomásokat egy-egy lélegzetvételig tartom, a bal karjánál lefagyok, hogy most melyik is melyik meridián és külső vagy belső kart kezelek, de helyreállnak a gondolatok és folytatom tovább.

Visszajelzések: A. megkérdezi, hogy a lábát és a talpát kezeltem-e, mert teljesen belealudt, pedig azt nagyon várta. Visszajelzi, hogy magabiztosabbak a mozdulataim. Minden jól esett neki, az ágyéki szakaszon volt egyszer a határon a nyomás, de ott sem volt baj. Azt mondja, sokat fejlődtem. A karhúzás is a határon volt, a lábhajlítás pedig még mindig mehetett volna jobban. A hátán eltaláltam két olyan pontot, aminél „cikázást” érzett, jó volt. Amikor a lábát kezeltem, volt egy képe, amit elmesélt: egy fa gyökerei körbefognak egy földgömböt, ami türkizkék és belül van egy fehér tojás, amin fekete repedések vannak.

Hát ilyen. Köszönöm minden eddigi és leendő társamnak a gyakorlást.

Shiatsu: egy konkrét példa Tovább
Majd csak figyelek...

Majd csak figyelek...

... és tanulok

Úgy indultam neki a shiatsu képzés első szemeszterének, mint valami régóta vágyott, igazán magam miatt megteendő dolognak. Gondoltam, végigevickélek rajta mindenfajta kötelezettségérzet nélkül, hiszen abból volt már elég 25 éves iskolai pályafutásom alatt. Nem akartam semmiféle előírásnak vagy követelménynek eleget tenni, csak jól akartam érezni magam.

cafe-3537801_1920.jpg

Múlt hétvégén ismét bekerültem tehát abba a fantasztikus közegbe, ami a Nemzetközi Shiatsu Iskola sajátja. Kicsit megilletődötten ültem a többiek között, társaim közül sokan a legutóbbi alaptanfolyamról már ismerték egymást. Aztán elkezdődött az “oktatás”, azért írom idézőjelben, mert nem passzívan néztük-hallgattuk az “előadót”, hanem “tettük” (és nem tettettük) a tanulást. Ez azt jelentette, hogy Do-inoztunk, majd a hagyományos kínai orvoslás, az öt elem tan, ezen belül a fém elem alapvető jellemzőit ismertük meg. Közben pedig – az idő nagy részében – gyakoroltunk, gyakoroltunk, gyakoroltunk. Az alapkezelést, az új elemeket, egy teljesen új, ringatós-hullámzó kezelést és egy csodás váll- és nyakkezelést. Vasárnap reggel már teljesen agymosott állapotban érkeztem, izgulni sem volt kedvem, amikor a tettek ideje jött, mosolyogva választottam párt és csináltam, amit kellett. Közben persze minden nap elhangzott a szemeszter alatti követelmény (annak, aki majd papírt akar a négy szemeszter végén, ugye persze nem nekem), a 30 kezelés és ezek jegyzőkönyve. Hát, én nem erőltetem meg magam, gondoltam még vasárnap is. Magam miatt jöttem, hogy jó legyen NEKEM.

Aztán valami átkattant. Nekem akkor jó, amikor gyakorolok. Mert ismerem, tudom, milyen érzés a shiatsu, 2003 óta több-kevesebb kihagyással, de kb. 30-40 kezelést biztos kaptam már Éva Jászberényi-től és egyet Nóri Vászovics-tól is. Nagyon sok erőt ad, hogy a zsigereimben érzem, milyen érzés az érintést kapni és arra gondolok, miközben csinálom, hogy ilyen legyen annak, aki kapja. És akkor rájöttem, hogy ez úgy lesz jó, ha két shiatsus hétvége között csinálom is, amit tanulunk. Úgyhogy szépen vettem a bátorságot, és megkértem a veresi ismerőseimet, hogy ha van kedvük kipróbálni, legyenek szívesek elfáradni hozzánk és a kezelés után elmondani nekem, milyen volt nekik. Mert azt akkor már biztosan tudtam, hogy nekem jó lesz.

Mára három gyakorláson vagyok túl, sok-sok boldog-pozitív visszajelzéssel, sok segítő-támogató visszajelzéssel, amik engem és a mozdulataimat is építenek. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy csináljon olyat, ami a többi embernek (vagy adott pillanatban legalább egynek) jót okoz, mert ez nagyon tölt. Volt, aki megkérdezte, hogy nem fáradok-e el. Nem, egyelőre nehezebben tudok elaludni :-). Talán majd ez is kisimul, hiszen most nem fáradtan, hanem feltöltődve fekszem le esténként, sok-sok érintésélménnyel eltelve. Ma is.

Majd csak figyelek... Tovább